SZS: Amikor 1997-ben a kubai válogatottal hazánkba látogattak már eleve úgy jöttek hogy itt is maradnak? PC: Á, dehogy! Amikor idejöttünk egy tornára a megérkezésünk után röviddel megkérdezték, maradnék-e Magyarországon. Először hallani sem akartam róla , de aztán meggondoltam magamat. Tudtam hogy Kubában nem élünk rosszul de nagy előrelépési lehetőségünk nem volt. Így végül mégis úgy döntöttem maradok. Eleinte csak 6 hónapra gondoltam. Aztán úgy határoztam legyen egy év. A következő szezon elején megint azt éreztem visszamegyek a végén. Ma pedig már úgy tűnik végleg itt maradok. SZS: Több klubtól is megkeresték annak idején miért pont Veszprémet és Magyarországot választotta? PC: Nem titok spanyol ajánlataim is voltak. Főleg a Barcelona környékezett meg de itt nagyon jól éreztem magam így nem nagyon akaródzott elmennem. Az emberek is hamar befogadtak nem volt miért váltanom. SZS: Nem érte attrocitás a származása miatt? PC: Abszolút nem . HA jól játszol nem bántanak sőt segítenek mindenben. Ha gyengébben muzsikálsz, legfeljebb több beszólást kapsz, de a magyar szurkolok szerencsére elég normálisak. SZS: Veszprémben szinte mindenki ismeri. Ha haza megy Kubába ott felismerik? PC: Nem egészen. Főleg nem a vámosok vagy a repülőtéren dolgozok. Nem állítanak meg a vámnál és nem is vizsgálnak át jobban mint bárki mást. Kubában nyugodtan sétálhatok csak az ismerősök szólítanak meg .Azt tudják hogy valahol Európában játszom de arról hogy Magyarországon vagyok fogalmuk sincs. Sokan nem is tudják hogy van ilyen ország. SZS: Milyen volt Havannában kézilabdázni? PC: Fidel Castro nagyon szereti a sportot így bennünket mindenben támogatott. Havannában van egy olyan edzőtábor mint itt a tatai minden egy helyen és minden a sportolok érdekében. A válogatott játékosoknak nem kellett dolgozniuk hanem egész évben együtt készültek. A jobbaknak adtak lakást és autót is. A fizetést pedig ahhoz mérték milyen végzettséged van. Ha középiskolai akkor is aránylag jó pénzt kaptál olyan 100 körül , ha pedig diplomád is volt még többet ami elég jó fizetésnek számított. SZS: Önnek milyen végzettsége van? PC: Tanárképzőbe jártam nálunk tanárok mindent taníthatnak. Igaz, én nem gyakoroltam a hivatásomat, csak diplomám van meg de gondolkodtam rajta hogy egyszer majd talán használom. SZS: Azt mondta Fidel Castro szerette a sportot. Kijárt a mérkőzéseitekre? PC: Kétévente más-más országban rendezték meg a dél-amerikai államok szpartakiádját. 94-ben nálunk volt, és akkor remekül szerepeltünk ráadásul én is jól játszottam. Akkor az érmet például Castro akasztotta a nyakunkba. Még beszélgettünk is vele . Van három olyan fényképem, amikor kezet fogunk , vagy az érmet a nyakamba akasztja. Persze volt olyan is amikor nem ment annyira a játék nekem. Ilyenkor megveregette a karomat és annyit mondott: „ Ezt még gyakorolnunk kell!” SZS: Korábban kosarazott miért váltott sportot? PC: Ez csak úgy jött. A kosár és kézilabda pálya egymás mellett volt az általános iskolában, Még betonon játszottuk, nem volt valami jó de akkoriban ki foglalkozott ezzel? A játék volt a lényeg, jól ment a kosárlabda. Aztán az egyik kézilabda mérkőzésen nem volt meg a csapat megkértek hogy álljak be és némi vacillálás után igent mondtam. Ugrani tudtam elég erőset lőttem így nem volt gond. SZS: Egyből elkötelezte magát az új sport mellet? PC: Igen amúgy is kézilabda-tagozatos gimnáziumban tanultam tovább. Körülbelül fél éve kézizhettem , és már be is hívtak a válogatottba. Egyre jobban tetszett a játék egyre több sikerélmény ért így hajlandó voltam keményen dolgozni. SZS: A szülei támogatták a sportolásban? PC: Az apukám nagyon korán meghalt még alig voltam éves. Az anyukám viszont mellettem állt. Nem volt könnyű életünk hiszen egyedül nevelt minket a növéremmel. Ápolónőként dolgozott remek ember akit nagyon szeretk és tisztelek. Néhány éve nyugdíjas így nem kell dolgoznia. Szerencsére tudom segíteni is ezért kicsit könnyebb az élete. Ő hiányzik nekem a legjobban no meg a lányaim. SZS: Az édesanyja nem akart ideköltözni? PC:Fölvetettem neki de nem rajongott az ötletért. Azt mondta hogy Kubában mindig jó idő van Magyarországon pedig csak nyáron. MOndtam neki gyorsan hogy akkor jöjjön nyáron. Persze erre is a válasza:" órát utazzak? Úgyis jössz nyáron haza kisfiam úgyhogy ezt megbezséltük" . Ezek után elég kevés az esély rá hogy hogy idejöjjön. Bár én nagyon szeretném. SZS: ÉS a lányai? PC: A volt feleségem félti őket amit megértek hiszen még kicsik. A nagyobbik is csak éves és Kubától messze van Magyarország. Viszont abba beleegyezett az anyjuk hogy Spanyolországban találkozzunk. Nincs túl messze nekem se és nekik is közelebb van. Arra gondoltam talán ott tanulnak tovább a spanyol nyelv és az ottani lehetöségek miatt ideális lenne az kell még hogy a volt feleségem belemenjen. SZS:A növére hogy áll a sporttal? PC: Korán férjhez ment és szült két fiut. Mondtam neki: ő csak fiukat tud én pedig lányokat. Cserélhetnénk hogy legyen mindkét családban egy fiu és egy lány. SZS: Válása után Veszprémben új párt választott magának. Elmondaná hogy ismerkedtetek meg? PC: Orsi nem lakott túl messze a veszprémi sportcsarnoktól és mindig arra járt autóval.A barátnöje ült mellette és ahogy elhajtottak mellettem integettek nekem egyszer én pedig visszaintagettem. Aztán néhány nap mulva mindez megismétlödött. Meg is tudtunk beszélni egy találkozot. Orsi jól beszélt angolul én nem annyira de azért megértettük egymást. Beültünk egy kávézóba és megegyeztünk abba hogy nekünk még látnunk kell egymást. SZS: Sokáig udvarolt? PC:Meglehetösen. Igazán romantikusan zajlott hiszen minden találkozora vittem magammal egy kis ajándékot. Nem virágot azt csak akkor adok ha nagyon muszáj: anyáknapjára névnapra vagy születésnapra.Szeretem a virágokat de ajándéknak? Hát úgy nem vagyok értük oda! SZS: A szőke hölgyeket kedveli? PC: Nem kimondottan bát Orsi szőke. Az szerintem mindegy hogy szőke , feket vagy barna. A lényeghogy tetszen és megfelelö belsö értékei legyenek. Egyébként decemberben elváltak útjaink ezért most nem szerettem volna közös fotózást vele.Nem volt gond köztünk és nem is veszekedtünk többet mint mások egyszerüen nem működött a kapcsolat. Ettől függetlenül jóban vagyunk sűrűn beszélünk. SZS: Akkor most ön főz, most ,takarít? PC: Á, semmit nem csinálok. Eljárok enni egy néni jön hozzám takarítani a ruháimat pedig tisztítóba viszem. Szóval azért feltalálom magamat. SZS: Ezek szerint elegendö ruhája van ha otthon is marad elég miután elvitte a szennyest a tisztitoszalonba... PC: NAgyon sok ruhám van bár nem nagyon szeretek vásárolni. HA bemegyek egy boltba és megtetszik valami akkor bizos azt mondják" Ne ahragudjon az ön méretében nincs." Így megrendelem és visszamegyek érte. Aa cipövel sincs könnyebb dolgom. 49-es lábam van és erre nem egyszerü jó és szép lábbbelit találni.HA találok végre egyet arra rögtön lecsapok!