Pérez ugyan már elmúlt 34 éves, és egyesek szerint a 2003-as portugáliai világbajnokságon volt pályája csúcsán – akkor valóban emberfelettit nyújtott a hatodik helyen végző magyar válogatottban, 64 találatával a torna gólkirálya lett, s abban a pillanatban vitán felül ő volt a földkerekség legjobb kézilabdázója –, de hogy jóval több üstökösnél, sokkal inkább állócsillag a sportág egén, azt bizonyítja, hogy 2005-ben is őt választották meg idehaza az Év kézilabdázójának. Megannyi baj, másoknak – puhább fából faragott sportolóknak – a karrier befejezését jelentő sérülés után is. – Szerdán úgy látszott, nagy a baj. Mérgében még bele is rúgott a kispad mögötti falba, amikor megsérült a keze. Ilyesmit az tesz, akinek, például, a sérüléssel véget ér a szezonja… – Csak egy kicsit megbicsaklott az egyik ujjam a jobb kezemben, ilyesmiből szinte minden mérkőzésre jut – mondta Pérez Carlos. – Viszont a korábbi sérülésemből még nem teljesen épültem fel, pontosabban fogalmazva: még nem értem utol magam erőnlétileg. – Mi is volt a gond? – A bal talpammal bajlódtam. – De azért játszik… – Persze. Anélkül, hogy bárkit meg akarnék sérteni, a Szeged elleni mérkőzéseinken kívül nincs igazán rázós összecsapásunk a magyar bajnokságban. Egy "clásicót" semmi pénzért sem hagynék ki. – Kitől tart a Szegedben? – Senkitől. Sőt még csak nem is tisztelem őket különösebben, de ebben nincs semmi személyes, én ugyanis senkit sem tisztelek a kézilabdapályán. Mert ha azt tenném, akkor onnan már csak egy apró lépés hiányozna, hogy féljek is. S abban a pillanatban be is fejezhetném a kézilabdát. – Akkor rugaszkodjunk neki máshonnan. Milyen felkészültégűnek tartja a szegedi kapusokat? – Nenad Puljezevics és Szente Gábor is kiváló játékos, de a magyar NB I-ben amúgy is hemzsgenek a remek kapusok. – És mit gondol, a szegedi védők közül ki nehezítheti meg az ön dolgát? – A beállósuk, valamelyik, hm…. Ne haragudjon, nem tudom megkülönböztetni a sok szerb nevet. – Ratko Djurkovics, nem? – Ő az! – Milyen a szegedi közönség? – A publikumtól sem félek, bár tény, hogy hihetetlenül lelkes, heves. De sehol sincs a mi veszprémi szurkolóinkhoz viszonyítva. – Az eddigiekből arra következtetek, hogy senkitől és semmitől sem tart, mi több, nem is nagyon izgatja az ellenfél. No de akkor mit jelent önnek ez a meccs, miért mondja, hogy "clásico"? – Hetedik éve játszom Magyarországon, és – mint már említettem – a Szeged elleni meccsek jelentik számunkra a szezon fénypontját. Más kérdés, hogy amióta Magyarországon kézilabdázom, mindössze egyszer nem lett bajnok a Veszprém. Ez 2000-ben volt, amikor a Dunaferr fosztott meg bennünket az elsőségtől. Nem könynyű Szegeden nyerni, bár a legutóbbi bajnokságban is sikerült. Bevallom, jóval erősebb motivációt érzek a Szeged elleni mérkőzéseken, mint a többi összecsapáson. Ilyenkor jócskán felszalad az adrenalinszintem. – Olyankor megéhezik az ember, mármint ha felmegy az adrenalinja… Mit eszik a meccs után? – Nem tudom, mit főz a barátnőm, de remélem, hogy marhapörköltet. Mert az a kedvenc magyar ételem. – Tényleg, mennyire érzi már magyarnak magát? – Nagyon. – Ha bármilyen sportágban Magyarország–Kuba meccset látna, kinek drukkolna? – Ne hozzon kellemetlen helyzetbe! – Nem úgy ismerem, hogy kitérne a válaszadás elől… – Nem is térek. Kubának szurkolnék. Aki kubainak született, az kubaiként is hal meg. – És ki nyeri meg a szegedi rangadót? – Szoros meccs lesz, de egy góllal mi győzünk.