"Furcsa az élet. Észrevétlenül szivünkbe férkőznek emberek akiket nem is ismersz. Sportolók színészek tv-s személyek. Nem gondolsz rájuk mindennap de olyan jó hogy vannak. Néha hallasz róluk látod őket a képernyőn olvasol róluk az ujságban. De ha elmennek rájössz kik is voltak valójában:értékes részei a z életednek. Olyanok akik megbízható stabil és szeretnivaló pontjai voltak a a világodnak. Knézy Jenő közvetítésein felnőni Sinkovitsot hallani törpapa hangjaként Diana hercegnő elegáns szépségét csodálni, Fehér Miki góljairól olvasni-apró dolgoknak tűnhetnek, de valójában nélkülük szegényebb és üresebb lesz a világ.Nehéz elveszteni a megszokott jó dolgokat az életben.Anita is ilyen volt:eleven, kedves, gyönyörű lány-aki nem mellesleg a Magyar női kézilabda egyik vagy talán abszolút legjobb játékosa.Nem volt ugyan mindennapi beszédtémám, de tudtam hogy létezik ott van-és ez megnyugtatott most távozott:hirtelen váratlanul.Óriási űr van bennem.Nem tudok semmi mást mondani csak ami a szívemből jön:Nyugodj békében Anita!Hiányozni fogsz!! |