Interjú
B.T. 2006.04.20. 14:48
Interjú az Ezüstös aranykorból!
EA: Nehezen hihető el hogy Kubában arról álmodoznak a gyerekek, egyszer majd a távoli Magyarországon dicsőülnek meg...
PC:Valóban így van nekem sem fordult meg a soha fejemben hogy egyszer majd Magyarországon érek el sikereket,és az sem hogy itt fogok élni. A sors azonban ugy hozta hogy 1997-ben ide jövök kézilabdázni.
EA:Milyen volt az elsö nagy találkozás Veszprémmel, nehezen hasonlítható a két és fél millió lakta Havannához , ahol születtél?
PC:Nem kertelek:lesújtó. A tél kellös közepén megérkezni egy szürke, élettelen városba, ahogy a kihalt utcákban sétáltam azt mondtam magamban: Úristen hová kerültem Ráadásul fáztam ami teljesen szokatlan élmény volt számomra. Akkor nem gondoltam volna hogy valaha is képes leszek ebben a kis városban élni. A szülei mindig azt mondták:ha valamit el akarok érni az életben, akkor áldozatokat kell hoznom. Drága árat fizettem azért hogy elhagytam a hazámathiszem igy nme lehet mellettema két kislányom megszakadt a szivem értük ugyanakkor sokszor hiányzik a napsütés, a fülemnek olyan kedves kubai muzsika és a tánc.Épp azért ha megtudom hogy Budapesten salsaest van, akkor elmegyek egyszer-egyszer pedig találkozom a fövárosban élö kubaiakkal.
EA:Mi az ami mégis a legjobban hiányzik itt Magyarországon?
PC:Természetesen a két kislányom. A szemem fénye mindkettő.Hetente beszélek velük ,küldök pénzt, játékokat és eljuttatok nekik sok olyan dolgot amit az iskolában ,tanulásban hasznát veszik mivel Kuba igencsak szűkölödik az ilyesmiben.
EA:Valójában mi az oka hogy nem láthatod öket csak nagyon ritkán tudzs visszalátogatni Kubába?
PC:Gyakorlatilag lehetetlenné vált számomra hogy visszautazgassak ráadásul kubai útlevéllel nem naogyon lehet ugrálni Európában. Egy -egy ilyen kaland nagy feladat elö állit mindenkit, hiszen egy sereg papírt kell beszerezni. A honosításom 2000-ben a Veszprémnek is jól jött hiszen így felszabadult egy hely valamelyik külföldi számára. Minden követelménynek megfeleltem már három éve itt éltem ráadásul magyar lányt vettem el feleségül.Késöbb javasolták hogy játszak a magyar válogatottba. Ezen már rengeteget töprengtem. Nem tudtam elképzelni magam a kubai nemzeti csapaton kívül más válogatottban, hiszen szülöhazám színeiben 170-szer léptem pályára. Ivo Díazzal sokat beszélgettünk a válogatottságról, aztán kölcsönösen meggyőztük egymást arról , nem lenne rossz a magyar válogatottban szerepelni.
EA: Van elképzelésed arról hogyan reagáltak a döntésetekre Kubában?
PC:Igen, bár konkrátan csak annyit tudok amennyit Urios- Fonseca korábbi veszprémi csapattársunk árult nekünk. 2002-ben éppen Kubában tartózkodott. Elmondta nem fogadták túláradó lelkesedéssel a hírt. Ez azonban nem is csoda, hiszem én voltam a Kubai válagatott vezéregyénisége, a csapatkapitány egy szimbólum a szemünkben.
EA: Most pedi úgy tekintenek rád mint egy hazaárulóra, egy emberre aki elárulta a kubai forradalmat?
PC: Olyan embernek tarom magam akit nem a szabadságvágy vezérelt a döntéseiben hanem az hogy segítsen a mindennapi gondokkal küzködő családján amennyire csak lehetősége engedi.
EA:16 évesen tehát Carlos Perez számára új élet kezdödött amelyben a kézilabda játszotta a főszerepet.Rá egy évre bemutatkozhattál az ifjusági válogatottban,1991-ben a Pánamerikai Játékokon hazai környezetben a felnött válogatottat erösítetted. Ekkor épp 20 éves voltál és elégedett egy olyan országban ahol még a népszerü sportágakra sem jut pénz, nem hogy a kézilabdára.Az ottani átlagkeresethez sokat, havi 70 dollárnak megfelelö pesót kerestél, persze ez sem elég szinte semmire. Amióta Magyarországon élsz az életed gyökeresen megváltozott, és a magyar válogatott is csak értékesebb lett veled.Számodra mennyire fontos hogy kiemelkedöen szerepelj a mgyar nemzeti együttesben is?
PC:Ami z egyéni ambíciomat illeti: nem magamra gondoltam egyik versenyen sem amelyen részt vettem a magyar válogatottal hanem, erre hogy hozzájáruljak a magyar válogatott olimpiai kvalfikáciojához.Nem arra koncentráltam hogy én legyek a gól király vagy hogy bekerüljek az All Star csapataba. Így nem is szabadneki indulni semminek. A csapat célját feladatát tartottam szem elött az olimpiai kvót lehetösége lebegett elöttem.Aztán amikor eldölni látszott a sorsunk hiszen már ott álltunk a csomagokkal hogy indulunk haza azt mondtam magamban: na fiú ez nem jött össze!
EA:Aztán mégis hiszen nem csupán továbbjutott a válogatott a csoportból hanem a te bravúros játékodnak is köszönhetöen kijutott az olimpiára és ott a fantasztikus negyedik helyet szereztétek meg. Melyik az a pillanat a válogatottban eltöltött idöszakböl amire a legszivesebben emlékszel vissza?
PC:A portugáliai világbajnokságon hetesböl szerzett egyenlítö golomra amit Jugoszlávia ellne értem el az elsö hosszabítás végén.Ez azért is érdekes számomra mert pályafutásom során egy fontos hétméterest elhibáztam, még a kubai válogatottal, Brazília ellen.Öt évvel korábban történt szintén az olimpiai részvétel volt a tét . Akkor szerncsére egy brazil fiu is kihagyott egy büntetöt így az én hibám nem bizonyult sorsdöntönek.Mégis évekig rossz érzés fogott el ,amikor arra a lövésemre gondoltam.Ezen az ominozus pedig a jugoszláv kapus Perics már kivédte az egyik büntetömet de azt mondtam magamabn még egyszer nem hibázhatok. Nem azért vállaltam el mert hős akartam lenni hanem azért mert bíztam abban hogy be tudom dobni biztam magamban.Mint ahogyan világéletemben a saját erömböl értem el mindent:eljutottam a kubai válogatottba majd Havannából Veszprémbe is vagy akár az olimpiára.Így is elégedett lehetek de ha a kislányaim itt lennének mellettem akkor vallhatnám magamat sikeresnek, teljes értékü embernek!!!!!!
|