EA: Nehezen hihető el hogy Kubában arról álmodoznak a gyerekek, egyszer majd a távoli Magyarországon dicsőülnek meg... PC:Valóban így van nekem sem fordult meg a soha fejemben hogy egyszer majd Magyarországon érek el sikereket,és az sem hogy itt fogok élni. A sors azonban ugy hozta hogy 1997-ben ide jövök kézilabdázni. EA:Milyen volt az elsö nagy találkozás Veszprémmel, nehezen hasonlítható a két és fél millió lakta Havannához , ahol születtél? PC:Nem kertelek:lesújtó. A tél kellös közepén megérkezni egy szürke, élettelen városba, ahogy a kihalt utcákban sétáltam azt mondtam magamban: Úristen hová kerültem Ráadásul fáztam ami teljesen szokatlan élmény volt számomra. Akkor nem gondoltam volna hogy valaha is képes leszek ebben a kis városban élni. A szülei mindig azt mondták:ha valamit el akarok érni az életben, akkor áldozatokat kell hoznom. Drága árat fizettem azért hogy elhagytam a hazámathiszem igy nme lehet mellettema két kislányom megszakadt a szivem értük ugyanakkor sokszor hiányzik a napsütés, a fülemnek olyan kedves kubai muzsika és a tánc.Épp azért ha megtudom hogy Budapesten salsaest van, akkor elmegyek egyszer-egyszer pedig találkozom a fövárosban élö kubaiakkal. EA:Mi az ami mégis a legjobban hiányzik itt Magyarországon? PC:Természetesen a két kislányom. A szemem fénye mindkettő.Hetente beszélek velük ,küldök pénzt, játékokat és eljuttatok nekik sok olyan dolgot amit az iskolában ,tanulásban hasznát veszik mivel Kuba igencsak szűkölödik az ilyesmiben. EA:Valójában mi az oka hogy nem láthatod öket csak nagyon ritkán tudzs visszalátogatni Kubába? PC:Gyakorlatilag lehetetlenné vált számomra hogy visszautazgassak ráadásul kubai útlevéllel nem naogyon lehet ugrálni Európában. Egy -egy ilyen kaland nagy feladat elö állit mindenkit, hiszen egy sereg papírt kell beszerezni. A honosításom 2000-ben a Veszprémnek is jól jött hiszen így felszabadult egy hely valamelyik külföldi számára. Minden követelménynek megfeleltem már három éve itt éltem ráadásul magyar lányt vettem el feleségül.Késöbb javasolták hogy játszak a magyar válogatottba. Ezen már rengeteget töprengtem. Nem tudtam elképzelni magam a kubai nemzeti csapaton kívül más válogatottban, hiszen szülöhazám színeiben 170-szer léptem pályára. Ivo Díazzal sokat beszélgettünk a válogatottságról, aztán kölcsönösen meggyőztük egymást arról , nem lenne rossz a magyar válogatottban szerepelni.

EA: Van elképzelésed arról hogyan reagáltak a döntésetekre Kubában?

PC:Igen, bár konkrátan csak annyit tudok amennyit Urios- Fonseca korábbi veszprémi csapattársunk árult nekünk. 2002-ben éppen Kubában tartózkodott. Elmondta nem fogadták túláradó lelkesedéssel a hírt. Ez azonban nem is csoda, hiszem én voltam a Kubai válagatott vezéregyénisége, a csapatkapitány egy szimbólum a szemünkben.

EA: Most pedi úgy tekintenek rád mint egy hazaárulóra, egy emberre aki elárulta a kubai forradalmat?

PC: Olyan embernek tarom magam akit nem a szabadságvágy vezérelt a döntéseiben hanem az hogy segítsen a mindennapi gondokkal küzködő családján amennyire csak lehetősége engedi.